Hatodik nap – három személy, akire büszke vagyok

1. Nagyon büszke vagyok a legjobb barátnőmre, aki kitűnő átlaggal végezte el első gimnáziumi évét, vagyis a kilencedik osztályt. Nekem elhihetitek, hogy matek-infón ez baromi nehéz olyan tantárgyak mellett, mint amilyen a kémia, a fizika, a matek, az infó vagy éppen a román. Saccperkábé négy hónapja a városi fúvószenekar tagja. Az tény, hogy laikus vagyok és elfogult, de mindezek ellenére is úgy vélekedem, hogy ezen négy hónap alatt nagyon sokat fejlődött. Nem csak a zenélés terén, hanem az élet más területein elért eredményei miatt is elmondhatatlanul büszke vagyok rá, értsd: sikerült kilépnie a komfortzónájából.
2. Továbbá anyukámra is nagyon büszke vagyok az  IT képzés miatt, amire április eleje környékén iratkozott be, s már túl van két sikeres vizsgán. Egyszerűen el vagyo képedve, hogy mi rokonok vagyunk, mivel ő olyan dolgokból ír hetes-nyolcasokat, amiknek én a nevét sem tudom megjegyezni, sőt…   
3. Végül, de nem utolsó sorban életem értelmére, Attilára is büszke vagyok, főleg a sikeres szessziója miatt, hiszen az összes vizsgája jól sikerült. Ahhoz, hogy dagadjon a mellem, szintén a Polgári Fúvószenekar 1895-ben elért eredményei úgyszintén hozzájárulnak, valamint a decemberben megjelent verseskötete, ami a Mi(t) nekem Erdély?! címet viseli. Van egy személyesen dedikált példányom is, amit már rongyosra olvastam.