A legkorábbi gyerekkori emlékem egy nem túl szép eseményhez kötődik, de ez volt az első, ami beugrott, szóval nagyon nem volt lehetőségem válogatni. Már említettem, hogy édesapám a közeli faluból származik. Két éves koromig ott éltünk, mivel jóval nagyobb a hely, mint a városi panellakásban – ez a történet szempontjából nem lényeges, csak gondoltam, elmesélem, hátha érdekel valakit.
Az eset egy nyári napon történt, legfeljebb három éves lehettem. Aznap –, a hőségre való tekintettel – a szüleim elővették a medencét, amiben a délelőtt folyamán rengeteget fürödtem, a későbbi órákra viszont más elfoglaltságot találtam, ugyanis megérkezett a szomszéd macskája, aki azelőtt járt nálunk egy pár alkalommal. Mocskosnak tűnt, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy orvosolom a problémát. Úgy szerettem volna segíteni rajta, hogy felkaptam az ölembe és elcipeltem a medencéhez, majd nemes egyszerűséggel beleraktam a vízzel teli medencébe. Érthető módon egyáltalán nem értékelte e cselekedetemet és bosszút állt: mielőtt bármit is reagálhattam volna, rám ugrott és elég durván megkarmolt.
A szüleim szerint csodával határos módon ez a körülbelül tíz-tizenkét centiméter hosszú seb egyáltalán nem ijesztett meg, hisz’ miután helyrejött ugyanúgy ölelgettem és hordoztam a macsekot, mint azelőtt. Ez a szerelem a macskákkal azóta is töretlen, egyszerűen oda meg vissza vagyok a cicákért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése