Sziasztok! Egyik délután felfedeztem egy szuper, bloggerkepzo nevet viselő oldalt instán, ami nem olyan rég indult, s attól függetlenül, hogy még kevés bejegyzésük van, én mindenkinek ajánlom. Mint kiderült, van Facebook csoportjuk is, ahová a napokban felkerült egy bejegyzés – inkább nem húzom tovább a szót, csak beillesztek egy képet, ahol minden fontos információ fellelhető. Egyébként tudom, hogy ez már a második nap, de alig hét napja került ki a bemutatkozásról szóló poszt, így nem láttam értelmét még egynek.
Következzék hát húsz tény rólam:
- Erdélyben, Székelyföldön, azon belül is egy Hargita megyei kisvárosban élek a szüleimmel és a hat éves, családtagnak számító macskámmal, Mázlival.
- Édesapám a közeli faluból származik, ezért a hétvégéket és a nyári szünetek egy részét ott töltöm: ha az unokahúgaim is ott vannak, akkor vigyázok rájuk, megsétáltatom a nyolc éves kutyánkat, Blökit, meglátogatom a rokonokat, kiülök a teraszra olvasni, esetleg írni, vagy elmegyek ikére, mivel az ifjúsági keresztény egyesület tagja vagyok.
- A hobbiim közé tartozik az olvasás, az írás és a fotózás. Gyermekkorom óta könyvmolyként tengetem a napjaimat, de be kell vallanom, hogy mostanában a közösségi oldalak használata az olvasás kárára ment. Ezen nagyon szeretnék változtatni, tényleg. Az írás körülbelül hét éves koromban talált rám, s azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de dúl a láv. A fotózás aránylag friss, de annál erősebb szerelem: körülbelül október óta foglalkoztat komolyabban. Szeretnék venni egy fényképezőgépet, de ahhoz nagyon fel kéne kötnöm a gatyámat, így marad a telefonnal való kattintgatás.
- Az egyik történetemben a főszereplő srácnak eléggé érdekes humora van, értsd: faviccekkel próbálja jobb kedvre deríteni, szórakoztatni a szerelmét, akinek általában enyhén melankólikus a hangulata. Rengeteg faviccet olvastam el és azt hiszem, a fejembe szálltak: én is ezekkel a szarabbnál szarabb poénokkal fárasztom a barátaimat.
- A rock, punk és metál minden mennyiségben jöhet. A kedvenc zenekarom az indie-, alternatív és folk-rockot játszó Bagossy Brothers Company.
- Író szeretnék lenni.
- Nagyon bénán rajzolok.
- Még bénábban énekelek, de ez a tény egyáltalán nem izgat. Ha valahol meghallom a kedvenc dalomat, akkor énekelni kezdem. Punktum.
- A fekete a kedvenc színem, sokáig csak azt voltam hajlandó hordani, de körülbelül fél éve rájöttem, hogy nem lesz jobb attól, ha belesülök a ruháimba, így elkezdtem világosabb darabokat is viselni.
- Enyhén szólva hisztis vagyok, kissé forrófejű, hirtelenharagú, gyakran idegesítem az embereket.
- Nyolc éves korom óta szemüveget hordok. Nyaranként kissé idegesítő, hogy nem tudok napszemüveget hordani, mivel nélküle nem látok szinte semmit, de akkor, ha rajtam van, kisüti a retinámat a nap, így ugyanott vagyunk: nem látok semmit.
- Tagja vagyok a Mathias Corvinus Collegium Középiskolás Tehetséggondozó programjának. Az egyik legjobb dolog volt az életemben az, hogy felvételiztem ide, mert megismertem egy csomó, szuper embert és olyan tudáshoz jutottam hozzá, amit az iskolában nem tanítanak.
- Az MCC-nek köszönhetően egyre könnyebben barátkozom, sokkal, de sokkal talpraesettebb vagyok, a képzési napok során rengeteg új élménnyel és ismerettel gazdagodtam, szóval egy szó, mint száz: imádok ide tartozni és titeket is bátorítalak arra, hogy jelentkezzetek. Garantálom, nem fogjátok megbánni.
- Nagyon, már-már mániákusan félek a labdáktól és a bohócoktól –, meg a haláltól, a pókoktól és egyéb rovaroktól-bogaraktól is. Az utóbbi az általános iskolában alakult ki, ahol a kelleténél jóval többször rúgtak arcon… a második nem tudom, hogy hol és mikor, de egy bohóccal ki lehet kergetni a világból, akár a KORN énekesét és a Leiner Laura által írt Szent Johanna Gimi egyik szereplőjét, Ricsit.
- Humános beállítottságú vagyok, a nyelvek (főleg a magyar, az angol és a német) egész jól mennek. Reál tagozatos osztályba, egészen pontosan matek-infóra járok, viszont az érettségit követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán szeretnék továbbtanulni.
- Önbizalomhiányos vagyok. Nehezen tudom elhinni azt, hogyha valaki megdícsér, komolyan is gondolja. Egyébként már igyekszem elfogadni és szeretni magam, mert ha én utálattal nézek tükörbe, akkor hogy várhatom el mástól – például a kiszemeltemtől –, hogy szeressen?
- A színes zoknik és cipőfűzők rajongója vagyok. Igyekszem az összes lábbelimben lévő fekete/fehér fűzőt színesre kicserélni, amit sokan nem néznek jó szemmel, de megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem érdekel az, amit más gondol rólam.
- Imádom a barátaimat, bármit megtennék értük, hiszen ők azok, akik a legnehezebb napjaimon is mellettem állnak, támogatnak, kiállnak értem ha kell – és végül, de nem utolsó sorban: elviselik a favicceimet, haha. Egyúttal kérek egy vastapsot a legjobb barátnőmnek, Andinak, akivel lassan tizenhárom éve boldogítjuk egymást. Sok puszi, Discipuli!
- Két kedvenc mesém van: Garfield, mivel imádom a macskákat és Micimackó. Mind a kettőt nagyonnagyon szeretem, bármikor képes vagyok újra meg újra megnézni őket.
- A kedvenc plüssállatom egy csacsi, akit körülbelül öt éves korom tájékán vettünk és képtelen vagyok nélküle elaludni, így a kisszívemből világlátott szamár lett, példának okáért többször is járt Magyarországon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése